V. Madách Nemzetközi Színházi Találkozó

„Harmadszorra vagyok Budapesten. 2003-ban a Vígszínházban voltam a Liliommal, 2006-ban  - ismét az Budapesti Őszi Fesztivál keretében - a Fausttal a Nemzeti Színházban, és harmadjára most, A kaukázusi krétakörrel. Nagyon köszönöm a meghívást! 

A fesztivál első hetének vasárnapja zsúfolásig megtelt programokkal, amelyek közül a legfontosabb egyértelműen a Berliner Ensemble vendégjátéka, A kaukázusi krétakör, ami szombaton és vasárnap is telt házzal és hatalmas ovációval ment a nagyszínpadon. Az érdeklődök pedig délután négytől az első emeleti előcsarnokban megismerkedhettek közelebbről a darab rendezőjével, Michael Thalheimerrel, akit Németh Ákos faggatott.

A Gobbi Hilda Színpadon délután háromkor ismét a III. Richárdot láthatta a közönség, délután az első emeleti előcsarnokban megnyitottuk a Színházi munka - Életképek a Berliner Ensemble múltjából és jelenéből című kiállítást. Este a Nagyszínpadon a Kaukázusi krátakör című előadást láttuk, amelynek közönségtalálkozója a vasárnapi, második játék után lesz, így annak beszámolójával hétfőn jelentkezik a MITEM krónikása. A mai írásban a késő esti  Csereszsznyéskertről és a Voskresinnia Teatr-ról lesz szó.

Két halhatatlan klasszikus, Szophoklész és Shakespeare adta a negyedik nap előadásait. Mindkettő egy-egy uralkodó lehetőségeit vizsgálja, de eltérő szempontból: III. Richárd kapcsán az világot szemlélhetjük, amelyben az ember gonosszá válik, Oidipus király alakjában pedig egy olyan vezetőt, aki elég erős ahhoz, hogy vállalja a büntetést saját tetteiért.

Az ember számtalan formáját találja meg annak, hogy hogyan ne kelljen a jelenben léteznie. A fesztivál első két napján a háborús fenyegetettséggel való szembenézést tárta elénk Svejk apropóján a szentpétervári vendégjáték, a harmadik nap pedig egy zsákutcába torkolló menekülési útvonalat villantott fel a Sztalker Csoport. Szembenézni a valósággal sohasem következmények nélküli, kényelmesebb a múltba vagy a jelenbe menekülni, vagy egyszerűen elmerülni egy pszeudo-valóságban, mint mondjuk a TV nyújtotta (házi)moziuniverzum.

A második nap hivatalos programjában a Svejk második előadása szerepelt, amelyről már hírt adtunk, így kihasználva az adódó alkalmat a MITEM ideje alatt látható kiállításokra és szakmai programokra hívjuk fel figyelmüket. (Nem mellesleg a Nemzeti Színház (saját) premiert is tartott, Büchner Woyzeck című darabja került a repertoárra, egyben a holnapi fesztiválprogramba.

Gyönyörű tavaszi időben nyitotta meg Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház előtt az ötödik MITEM-et. Valerij Fokin, a szentpétervári színház igazgató-főrendezője is köszöntötte a fesztivált a jubileuminak is mondható, ötödik év kapcsán. Mint mondta, a színház hídépítő-szerepe egyre inkább felértékelődik, hiszen ez az egyik utolsó lehetőség zűrzavaros jelenünkben a béke és a józanság megőrzésére.

Sajtótájékoztatóval egybekötött ünnepélyes zászlófelvonással megnyitottuk az idei évi MITEM fesztivált április 10-én a Nemzeti Színházban. A 14 ország 27 produkcióját felvonultató esemény megnyitóján Vidnyánszky Attila kiemelte: a nemzeti színházak találkozójára a nyitottság és az antropológiai gondolatok jellemzők, amellyel Magyarország felkerült a világ színházi térképére. Soha nem volt ennyi produkció a MITEM-en mint idén. 

A MITEM fesztiválon első ízben mutatkoznak be a kaposvári látványtervező hallgatók. Jelen kiállítás a harmadéves (végzős) hallgatók terveiből válogat. A 2017/2018 év őszi szemeszterében a hallgatók Brecht műveivel foglalkoztak, a díszlet és jelmeztervek a Koldusopera, A szecsuáni jólélek és a Kurázsi mama című drámákhoz készültek.

Pinokkió utazása során a valóság és a fantázia birodalmában találkozik jó néhány „apafigurával”: a tűznyelővel, a cirkuszigazgatóval, a bíróval, akik mind fordítanak a sorsán. A realista és a meseszerű jelleget egybetartva arra törekedtünk Giuseppe Stellato díszlettervezővel és Graziella Pepe jelmeztervezővel, hogy a színház csodálatos színlelt valóságában az emberré válás folyamatáról beszéljünk.